nôrůl saranghaetgie huhwe opgie ~ 2.

- Hát ezt nem hiszem el! Még vasárnap is zaklatják az embert a hülye számláikkal! - dobtam másnap az ágyra mérgesen a telefonom.
Kopogtattak az ajtómon.
- Én még ma megfojtok valakit... - fortyogtam, majd ajtót nyitottam. - YoungBae!? Miért nem jöttél be? Van kulcsod nem?
- De igen, csak nálad hagytam.
- Jaj tényleg, el is felejtettem. Csak nem vissza szeretnéd kapni? - mosolyodtam el huncutul. Máris jobb kedvem lett.
- De igen! Ugye visszaadod? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Hmm... nem! - futottam be a szobába.
- Nem e? - futott utánam. Mindketten az ágyra ugrottunk, ahol lefogott. - Add meg magad és ide a kulcsot!
- Soha! Inkább meghalok!
- Tényleg? Hát jó. - megcsókolt. - Még mindig nem?
- A-a. - mosolyogtam. Ekkor újra megcsókolt de most szenvedélyesebben.
- És most?
- Nem-nem! - újra megcsókolt, ezúttal a nyelvét is bevetette. Amikor abba akarta hagyni, nem engedtem neki és magamhoz húztam. Lábaimat a dereka köré fontam és a tarkóját simogattam. Nyelveink vadul harcoltak egymással és mélyeket sóhajtoztunk.
Egy pillanatra megszakította a csókot és megvált a felsőjétől, majd újra ajkaimra tapadt. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat simogatta, majd áttért a melleimre, mire halkan belenyögtem a csókba. Ekkor kopogtak.
- Ünneprontók! - kiabált ki YoungBae, miután abbahagytuk a csókot.
- Megyek kinyitom. - nevettem el magam, YoungBae duzzogó arca láttán.
- Á, szia JiYong. - engedtem be.
- Megzavartam valamit? - mosolyodott el és a hátam mögé nézett. YoungBae ott állt az ajtóban, még mindig fedetlen felső testtel, keresztbetett karokkal, az ajtófélfának dőlve.
- Á, dehogy... - mondta YoungBae. Hangjában érezhető volt az irónia.
- Bocsi... majd bepótoljátok. - kuncogott.
- Hát persze...
- Ne duzzogj már te morgós maci! - csókoltam meg, mire egy kicsit elmosolyodott. - Amúgy miért jöttél? - fordultam vissza JiYonghoz.
- Megkérdezni nincs e kedvetek elmenni ebédelni csapatosan.
- Én inkább folytatnám azt, amit most zavartál meg. - intézte el a dolgot YoungBae.
- Édesem, még lesz időnk befejezni. Nekem van kedvem. - simogattam meg YoungBaet.
- Remek, akkor fél óra múlva jövünk értetek. - mondta JiYong, azzal kiment.
- Ezt most nem mondod komolyan? - nézett rám Youngbae, miután JiYong elment.
- Ugyan már! - mentem oda hozzá. Átöleltem és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Egyre feljebb mentem. Amikor a füléhez értem belesúgtam. - Még rengeteg időnk lesz befejezni. - elmosolyodtam és megcsókoltam.
- Megígéred?
- Meg! De most gyere és segíts kiválasztani mibe menjek! - futottam be a szobába.
- Jaj nee.... kezdődik.
- Jaj ne csináld már, most tényleg csak pár percig fog tartani! - nevettem.
- Persze, mindig ez mondod...
- Komolyan!
Fél óra múlva nagy nehezen elkészültem.
- Csoda. - szólalt meg YoungBae, mikor már teljesen kész voltam.
- Most nem szólhatsz egy szót sem! Ilyen pontos még életemben nem voltam és csak húsz percet öltöztem!
- Igaz... és ilyen "rövid" idő alatt is nagyon csinos lettél. - csókolt meg.
Egy fél óra múlva már egy étteremben ültünk. JiYong, SeungHyun, Seungri, Daeung, YoungBae, én és még valami idegen csaj, aki Jiyonggal jött.
A lány elég feltűnően YoungBaet nézte már egy ideje. Kezdett idegesíteni.
- És te amúgy honnan jöttél? Mesélj magadról! - néztem rá.
- Itt élek Seoulban.
- Aha... és mi a neved? - nem voltam vele valami kedves.
- Nan JiHyun
- És JiYongot mióta ismered?
- Elég régóta. - mosolygott JiYongra.
- És a többieket ismered?
- Nem,  csak JiYongot.
- Nem is baj.
- Ezt hogy érted?
- Jobb ha leveszed a szemed YoungBaeről.
- Shenii! - nézett rám szúrósan YoungBae, ezért elhallgattam.