Ezután elég feszült volt a hangulat. Mindenki csendben evett. A csendet SeungHyun törte meg.
- Egyébként JiHyun színész. - mosolygott.
- Igen, igen és nagyon tehettséges. - bólogatott JiYong. - Számos doramában szerepel és a fővárosi színházban is kap szerepeket.
- Most egész végig JiHyun lesz a téma? Mert engem teljesen hidegen hagy. - törtem ki.
- HeeShen! - nézett rám újra YoungBae.
- Mindegy, inkább kimegyek levegőzni. - álltam fel.
Kimentem az étterem elé és magamban fortyogtam. Egyszer csak valaki dühösen odalépett hozzám.
- Mire volt ez jó? - tolt le YoungBae.
- Most baj, hogy nem akarom egész végig JiHyun történeteit hallani, meg azt, hogy ő milyen jó színész? Idegesít a csaj. Folyton téged néz.
- És az miért baj? Azért van a szeme.
- Azért nem árt éreztetni vele, hogy van valakid, mielőtt még bármit is tenne vagy megkörnyékezne, mert akkor kikaparom a szemeit.
- Normális vagy?
- Igen, hogyne.
- Próbálj meg viselkedni jó? Legalább az én kedvemért.
- Jó... - sóhajtottam és kelletlenül visszakullogtam a többiekhez.
Egy ideig minden rendben volt... de aztán JiHyun megszólalt.
- YoungBae mesélj magadról. Rólad még nem tudok semmit.
YoungBae épp nyitotta volna a száját de megelőztem.
- Miért a többiekről tudsz? Majd mesélek én! Park HeeShen vagyok és egy kis étteremben dolgozom. A Bigbang "kishúga" vagyok. Seungri a legjobb barátom, YoungBae pedig a párom. Imádom a lovakat és az állatokat. Lovaglok és imádok fotózni. Most pedig mesélhetne Seungri. - Tereltem el a szót YoungBaeről. Miután Seungri mesélt magáról gyorsan beajánlottam Daesungot, majd Seunghyunt. Amikor YoungBaere került volna a sor, gyorsan eltereltem a témát.
- Srácok mit szólnátok ha délután is elmennénk valahova? Nekem el kell mennem bevásárolni de addig kitalálhatnátok valamit.
- Nem rossz ötlet. Én benne vagyok. - bólogatott Seungri.
- Remek. Többiek?
Mindenki bólogatott.
- Szuper, akkor én el is megyek, elintézem a dolgaimat. Addig találjátok ki mit csináljunk és ötkor tali a plázánál. Sziasztok! - azzal felálltam, megcsókoltam YoungBaet és elmentem.
Elintéztem a dolgaimat és bevásároltam. Eléggé elszaladt az idő, úgyhogy egy fél órát késtem.
- Remélem megvártak! - futottam a pláza felé. Sietve befordultam a plázamozi felé vezető úton de azzal a lendülettel meg is álltam. Nem akartam elhinni amit láttam. JiHyun YoungBae ölében ült és nevetve ölelgették egymást. A következő pillanatban pedig mosolyogva nézték egymást, arcuk miliméterekre volt egymásétól. Lendületes léptekkel megindultam feléjük. Amikor odaértem, megfogtam JiHyun haját és lerántottam a földre.
- Te ribanc! - ordítottam, majd ütni kezdtem, a lány pedig sikítozott és sírvafakadt az ijedtségtől.
- Shenii! Shenii! Mit művelsz? Állj le! - fogott le YoungBae és Seungri.
SeungHyun felsegítette JiHyunt. Sminkje elkenődött a könnyeitől.
- Vidd innen Sheniit! - szólt YoungBaenek JiYong.
- Te ne érj hozzám! - ráztam le magamról YoungBae kezeit. - Láttam, amit láttam! Ez a ribanc örüljön, hogy most ennyivel megúszta. - ordítottam, majd sarkon fordultam és elmentem onnan.
Rettenetesen dühös voltam és csalódott. Szemeimbe könnyek gyűltek. YoungBae képes lett volna megcsalni... ha fél órával később megyek, ki tudja mi történik.
- Ezt nem ússza meg az a kis ringyó ennyivel... ezt még nagyon megbánja... - szorítottam ökölbe a kezem. Ekkor hangot hallottam a hátam mögött és valaki futott utánam.
- Shenii! Shenii kérlek állj meg! Hallod? Félre érted! - állított meg YoungBae.
- Hah! Hihetetlen vagy... láttam amit láttam... ezt hogy lehet félreérteni? Nem kell magyarázkodnod.
- Shenii mondom, hogy félreé...
- NEMÉRDEKEL! A szemem nem hazudik. Ez akkor is több volt, mint egy baráti nézés. Az arcotok, a szátok miliméterekre volt egymásétól és majdnem megcsókoltátok egymást. FEL TUDOD EZT FOGNI? Elegem van belőled... - elfordultam és mentem volna tovább de YoungBae elkapott és maga felé fordított.
- Tudod, hogy csak téged szeretlek Shenii... senki más nem kéne... pláne nem ilyen lány... hiszen csak most ismertem meg... most legyek vele bunkó?
- Nem... de ez azért egy kicsit erős volt... - egy könnycsepp folyt le az arcomon. YoungBae ujjával letörölte és ezt suttogta: - Tudom... de ne haragudj... tényleg nem kell más... - ekkor megcsókolt. Úgy gondoltam a magyarázata nem elég, ezért el akartam tolni magamtól de nem ment. Nem tudtam ellenállni neki, ezért viszonoztam csókját.
- Még mindig utálom, amikor ilyen vagy... így nem tudok rád haragudni... - sziszegtem neki összeszűkült szemmel, miután elváltunk egymás ajkaitól.
- Tudom. - vigyorgott. - Szóval hajlandó vagy visszajönni hozzánk?
- Nem. - válaszoltam nemes egyszerűséggel.
- Jó... akkor most szépen elmegyünk hozzád és kiengesztellek.
- Tényleg? És ha én nem egyezek bele?
- És szerinted engem ki fog meggátolni? - vigyorgott rám sejtelmesen. Ezen már muszáj volt nevetnem.
- Jó, de többet ilyen félrelépés ne legyen! És nem fogok mindig ilyen könnyen megbocsátani! - próbáltam komoly lenni de nem nagyon ment.
- Jó-jó, persze-persze de menjünk már. - vigyorgott.
Megadóan forgattam a szemeimet és elindultam haza, YoungBaeval, kézenfogva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése